Egy Kaland Százat Csinál

Tierra Bomba az egyik kedvenc helyünk a világon. Mi csak úgy hívjuk, hogy a nászutas lakosztály. Habár sem az odaérkezés, sem az ottani élet nem volt könnyű.

Baranquillából Cartagenába busszal mentünk. Út közben több ponton megállt a busz, és rendőrök mindent átnéztek. Egy nagy krumplis zsákban találtak is elrejtve fehér cuccot. Végig szólt a jó kis salsa zene, nagyon élveztük!

Amikor megérkeztünk Cartagenába, én pont 40 fokos lázzal küzdöttem, mert tüszős mandulagyulladásom volt. A célunk Tierra Bomba volt, ami egy kis sziget pár kilométerre Cartagenától. Találtunk egy hajóst, aki átvitt minket egy kis ladikban. Viszont ott átadott minket pár helyi motorosnak, hiába mondtuk, hogy nem akarjuk. Így persze bejárhattuk a sziget legvadabb részeit. Ők néha megálltak valami isten háta mögötti helyen, és mondták, hogy még több pénzt kérnek. Mondanom sem kell, a végére alig maradt valamim.

A 40 fokos lázammal ott ültem a zötyögős utakon, mögöttem az úriember mögött, rajtam a 20 kilós táskám, és lassan kezdtem mérges lenni. Egyszer csak aztán megálltak egy helyen, és mondták, hogy ide jöttünk, ezt a szállást kell kifizetnünk. Hát, ajtaja, ablaka nem volt ennek a kis kunyhónak. Csak az nem tetszett, hogy a szállás, amit én már előre kifizettem, nem ez volt. Ezek az urak teljesen máshova vittek minket szándékosan.

Fogtuk magunkat, mondtuk, hogy ebből elég volt, nem motorozunk többet, és nem fizetünk többet. Nekiláttunk gyalog megkeresni a helyet. Egy ideig még próbálkoztak velünk, de látták, hogy ebből már nem lesz pénz.

Végül megtaláltuk a helyet, és annyira jó emberek voltak a házigazdák, hogy minden szenvedés megérte. Nagyon olcsó szállás volt, cserébe egész éjszaka mozgott a fal meg az ágy, mert ház méretű mélynyomók, hivatásos lányok és sok kokain társaságában itt bulizott Cartagena felső osztálya.

Nagyon érdekes volt megfigyelni őket. Volt, aki 48 órán keresztül bulizott, majd elterült a vízben és fel sem kelt. Erről képünk is van. Ha jól tudom, megpróbálták kihúzni a vízből, de nem tudom, sikerült-e.

Egyébként a sziget meseszép volt, gyönyörű madarakat figyelhettünk meg. Egy rap együttes is megtalált minket a parton, és lenyomtak nekünk egy számot. Majd mondták, hogy a maffia velük van, és ha nem fizetünk egy számunkra horribilis összeget, akkor baj lesz. Nem fizettünk, mivel nem volt miből.

Utána, amikor egyedül bóklásztam a szigeten, el akartak vinni, de nem hagytam magam. Mai napig büszke vagyok, hogy nem engedtem a nyomásuknak. Sajnos egy 170 kilós masszőr nő rám ugrott, és addig ült a bordáimon, amíg Róza nem hozott pénzt a szállásról.

Rendőrnek itt híre-hamva sem volt, de amikor mégis, egy pár peso ellenében nem dolgozott. Imádtuk ezt a szenvedéllyel és élettel teli helyet. Eltekintve néhány furcsa élménytől, a 2 hét alatt nagyon sok jó emberrel találkoztunk, és a házigazdákkal is nagyon jóban lettünk. Egy órán keresztül a sziget magyar slágereket hallgatott, mert a házigazda úgy döntött, magyar nóta estet tart a tiszteletünkre. Erre is táncoltak a helyiek, nem volt gond.