-
Continue reading →: Vízumhosszabbítás Quitóban2024.10.07 Reggel kicsit alaposabban utánanéztünk, hogy is lehet meghisszabbítani a vízumot. Elvileg lehet online is, el is kezdtük, de olyan papírokat kért, amik nekünk nem voltak, és nem is hallottunk róla eddig, hogy ehhez kellene. Ennyi volt a nyugodt és bizakodó lelkiállapotnak, újra visszatért a régi jó ismerős: feszültség, idegesség,…
-
Continue reading →: Tuktuk, busz és repülő: kalandos út Ecuadorig2024.10.06 Az utcán leintettünk egy Poppi Express tuktukot. Kicsit későn is indultunk, meg amúgy is így terveztük, kb pont erre elég pesonk maradt, tovabbvinni úgysem akarjuk. A busznál csak pár percet vártunk, már fél órával az indulás előtt fel lehet szállni, hogy aztán percre pontosan elindulhasson. Az utazóközönség nagyrésze helyi,…
-
Continue reading →: Hajnali kalandok Punta Canaban2024.10.05 Megint hajnalban ébredtem, szegény Botinak esélye sem volt tovább aludni, mert ha már úgyis felkeltem, muszáj volt megnéznünk a napfelkeltét! A szállás külső kapuja be volt zárva, sehol senki, aki kiengedett volna. Az étterem résznek a kijárata viszont csak néhány székkel volt eltorlaszolva, azt arrébb pakoltuk és kisurrantunk. Még…
-
Continue reading →: A turistaövezet határán2024.10.4.A szervezetünk még nem állt át az itteni időzónára, már hajnalban felébredtünk. Annyi előnye viszont mindenképp volt ennek a hosszú és alig alvós ideútnak, hogy még vissza tudtunk aludni pár órát. Mindig izgalmas ez a jetlag dolog, nagyon tudatosan kell figyelni arra, hogy mikor fekszünk le, kelünk fel, mennyit kávézunk,…
-
Continue reading →: Hideg esőtől a forró tengerpartig: Budapestről DominikáraSzerda délután indultunk otthonról, egy-egy kézipoggyász méretű (bár súlyát nézve nagyobb…) hátizsákkal. Ilyenkor jó útnak indulni, hidegben, szakadó esőben! Ilyenkor nincs bennem olyan érzés, hogy kihagyok valami szépet, ha a következő pár hónapot az egyenlítőn töltjük. Az első állomásunk a Cherleroy reptér volt, ahova már éjszaka érkeztünk meg. Hát ilyen…
-
Continue reading →: Kolumbia Vad SzigeteTierra Bomba az egyik kedvenc helyünk a világon. Mi csak úgy hívjuk, hogy a nászutas lakosztály. Habár sem az odaérkezés, sem az ottani élet nem volt könnyű. Baranquillából Cartagenába busszal mentünk. Út közben több ponton megállt a busz, és rendőrök mindent átnéztek. Egy nagy krumplis zsákban találtak is elrejtve fehér…
-
Continue reading →: Vadkemping a kolumbiai karib-tenger partjánHogy miért nézek úgy erre a nagy üveg cukros üdítőre, mintha minimum elcsavarta volna a fejem? Elmesélem. Egy gyönyörű karib-tengeri parton sátraztunk, feküdtünk a hosszú kolumbiai fűben, és a feleségem, aki akkor még “csak” a barátnőm volt, olvasta nekem a Fehér Rózsát teljes idillben. Ugyanitt, három nappal később, túlestünk életünk…
-
Continue reading →: Vadkempinges Kalandjaink La Gomera szigeténMegérkeztünk Dél-Tenerifére, és komppal átmentünk San Sebastián de La Gomerára. Itt először találnunk kellett egy helyet, ahol egy éjszakát aludhatunk, hogy erőt gyűjtsünk ahhoz, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol a következő hónapot töltjük majd. La Gomera meredek hegyekkel és vad tájakkal teli sziget. Az első igazi kihívás az volt,…
-
Continue reading →: Kolumbia – A völgyünk Panama határánA több hónapos kolumbiai vadkempingezésünk során többet tanultam az életről, mint addig összesen. Ez a történet az egyik legszebb kalandról szól, amit megéltünk. Miután majdnem mindenünket elvitték, találtunk egy gyönyörű völgyet magunknak Necoclí mellett, a dzsungelben. Itt egy hónapig csak elvoltunk; vizet 12 literes zacskóban hoztunk a faluból, találtunk citromfélét…
-
Continue reading →: Vadkemping a kolumbiai Rosario szigetekenHogy pontosan hogyan kötött ki két fiatal, őrült kalandor pont a kolumbiai partoktól 100 kilométerre fekvő Rosario-szigeteken pénz nélkül? Elmesélem. Miután én még Madridban lehúztam a vécén a bankkártyámat, és ahogy megérkeztünk Baranquillába, egy éjszakai taxizás során a semmi közepén négy motoros, fegyveres fiatalember a többi pénzünket is “elkérte” védelem…













