Egy Kaland Százat Csinál

Hosszú nap volt, rengeteget melóztunk, készülünk a jövő hónapban kezdődő monszunra. Ez lesz az első, amit mi élünk meg. Kicsit olyan, mint az első tél vidéken egy olyan embernek, aki soha nem látott, nem élt meg még telet. Annyi a különbség, hogy itt nem tűzifát kell gyűjteni vagy a hidegre készülni, hanem a hatalmas vizekre kell felkészülni: csatornákat tisztíttatni, köveket hordani, kisebb szelekre felkészülni.

Ma kétszer-háromszor sütöttünk-főztünk együtt. Én megcsináltam Rózának a mustáros csirke specialitásomat, ő pedig készített finom krumplit, és sütött isteni kifliket.

A boltban machete leárazás volt, igy 1500 Ft ért, vettem egy jó massziv kolumbiai darabot.

Majd este, hirtelen, hatalmas dörgések közepette jött egy irdatlan eső, és jó nagy szél kerekedett. Én, mint egy vitorláson, elkezdtem eszeveszetten lekötözni a tetőt, mert nagyon kellemetlen lenne, ha elvinné a szél. Úgy lefeszítettem, hogy egy ekkora szél meg sem mozdította – viszont a budi tetejét lekapta. Így visszatettem, mindezt sötétben, hihetetlen erős esőben, és mivel jóval magasabban van, mint én vagyok, úgy alakult, hogy egy 3-4 kilós tömör kő pont arcon talált, ahogy felfelé néztem. Megszédültem, és az az érzésem volt, mint ami akkor szokott lenni, amikor valami visszafordíthatatlan történik. Tudtam, hogy vagy betört a fejem, vagy kitört pár fogam, vagy – ahogy megpróbálok beszélni – érezni fogom, hogy megrepedt az állkapcsom. Rózának nem akartam elmondani akkor, mert még folytatni akartam, de muszáj volt leülnöm, így észrevette. Úgyhogy kis kényszerpihenő következett. Mondjuk, marhára fájt az állkapcsom, és majdnem összeesetem úgy megszéditett a becsapódás.

No, aztán szinte hihetetlen, de a tizedik ellenőrzésre is megvolt az összes fogam, és csak az ajkam szakadt fel, a szemem vérzett be kicsit, meg dagadt be rendesen mára – ami hihetetlen, hogy ennyivel sikerült letudni.

Még mindig fáj, de ez egyébként összességében nagyon jó élmény volt, mert még mindig tudom, hogy kemény fejem van – ennek néha be kell bizonyosodnia. Életemben csak egyszer tört be rendesen, egy betonvassal, azóta nem teszteltem komolyan. Meg is jött a kedvem a boxhoz. A másik pedig, hogy mivel nem iszom, nem sok lehetőségem van elveszíteni kicsit a kontrollt az életem felett, így kicsit még jól is esett ez a kő.

No, a lényeg, hogy végül minden úgy oda lett erősítve, hogy meg sem mozdult.