Egy Kaland Százat Csinál

2 év tervezés, idegeskedés, számtalan minisztériumi járkálás után ma végre megkaptam az Ecuadori személyi igazolványomat.

Elég speciális volt az esetünk, ezért mosolyog annyira a hölgy a képen, aki segített nekünk a folyamatban – ő jogász.

Youtube: https://m.youtube.com/@EgyKalandSz%C3%A1zatCsin%C3%A1l

Két éve elhatároztuk, hogy miután bejártunk egy jó darabot a Földön, Ecuadorban szeretnénk kialakítani egy bázist magunknak, és megszerezni a letelepedési engedélyt. Ha érdekel titeket, hogy annyi szép trópusi, szubtrópusi és mediterrán ország közül miért pont Ecuadorra esett a választásunk, arról is szívesen mesélünk.

Amikor ezt elhatároztuk, hamar rájöttünk, hogy korántsem olyan egyszerű ez, mint ahogy azt gondoltuk. Itt például nem lehet állampolgárságot „venni”; az embernek ténylegesen az országban kell élnie ahhoz, hogy letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot kapjon.

Mivel összeházasodtunk, szerencsére viszonylag egyszerűbb volt bizonyítani a kapcsolatunkat – különben még mindig nem tartanánk itt.

Mindent apostille tanúsítvánnyal kell ellátni, és természetesen hiteles fordításra is szükség van. Ráadásul, mivel a két ország között nem túl szoros a kapcsolat, az egyes papírok elfogadtatása sem egyszerű.

Az itteni magyar nagykövetség egyébként nagyon segítőkész volt, és konzuli felülhitelesítéssel látta el az iratainkat. Ez sokat segített abban, hogy a helyi hatóságok hitelesnek tekintsék és elfogadják azokat.

Egy éve már egyszer nekifutottunk az egésznek, de akkor nem sikerült, és vissza kellett térnünk Magyarországra, hogy minden iratunkat újra beszerezzük.

Kicsit már úgy voltunk vele, hogy akármennyire is szeretjük Ecuadort, talán ez egyszerűen nem fog összejönni. A papírok ráadásul 6 hónap alatt lejárnak, ezért mindent nagyon gyorsan kellett intézni. Ez mindig extra kiadást jelentett, úgyhogy a tüdőmet is kidolgoztam, hogy összejöjjön. Végre kicsit visszavehetek.

A végén annyira el voltam keseredve, hogy még egy szaúdi kiskirálynak és a táborának is tanítottam, hogyan optimalizáljanak adathalmazokat felhőszervereken. Ravasz népek, azóta is üldöznek a kérdéseikkel, én meg csak a fizetésem ötödét kaptam meg.

Most már végre nem kell visszajegyet mutogatnom belépéskor, és nem kell számolgatni a turista vízum lejártát. Ráadásul így már beléphetünk a nemzeti egészségügyi rendszerbe (ittani TB), ami nagyon hasznos lesz.

Emellett a Galápagos-szigetek nemzeti parkjába is beléphetünk a 400 dolláros belépődíj megfizetése nélkül mivel Ecuador része – ami elég menő!

Természetesen kötöttségek is vannak, amelyek ezzel járnak, de ha érdekelnek a részletek, írjátok meg, és mesélek róla.

Még most sem hiszem el, hogy a személyimen a nagy vörös szakállam mellett a República del Ecuador szerepel!

Ezt ma meg is ünnepeljük egy jó 2,5 dolláros cowboy ebédmenüvel. Az mindig jól esik az embernek munka után!