Egy Kaland Százat Csinál

Lehull a lepel. Elmesélem a történetet, és a videót is megnézhetitek, miért kellett megműteni a karomat. Több mint egy hónapja megcsípett valami. Mivel ez természetesen nem nagy dolog, nem is fordítottam nagy figyelmet rá. Idővel a csípés elkezdett nőni és nőni. Amikor az évfordulónkat töltöttük, már akkora volt, hogy teljesen deformálta a karomat, ráadásul aszimmetrikus formában.

A teljes videó a sztoriról:

Viccelődtünk is, hogy biztos valami bennem növekszik. Majd genny kíséretében kijött valami kis fekete lény. Mondom, ez menő, akkor most, hogy szültem, jobban leszek, lemegy a duzzanat. Nem így történt, napról napra nőtt a púp, és egyre fájdalmasabb lett, sőt vér is jött belőle. Már hatalmas volt, egyik éjszaka felvettem egy hosszú ujjút, és erre a púp elkezdett mozogni, és úgy fájt, azt hittem, megőrülök. Levettem a hosszú ujjút, és megnéztem. Valami kukucskált a púp közepén lévő lyukból, és néha eltűnt, majd újra megjelent a feje. Mondom, ez már nem tréfa, tényleg kihordok egy állatot a testemben.

Alig tudtam aludni éjszaka, annyira fájt, ahogy mozgott, s a púpból folyton folyt valami. Ami elárulta számunkra, mi az, az az volt, hogy amikor leterítettem vagy beragasztottam, majd meghaltam, téptem le magamról. Ez azért van, mert levegőt kell kapnia, ezért van kint a feje. Ha nem kap, elkezd pánikolni, és kirágja magát, ahol tudja, hogy kimásszon.

Ez bizony fájdalmas. Plusz tüskék vannak rajta, így már egy fordulása is táncra készteti az embert, persze emiatt jól beütöttem párszor a törött ujjam. Nem kell magyaráznom, az milyen.

Úgy döntöttem, kihordom. Elvileg, ha az ember jól bánik vele, és tisztán tartja, akkor 8 hét, és kimászik, mondjuk addig szerintem bárki megőrül a fájdalomtól, ahogy nő a parazita. Ezt elvetettem. A következő ötletem az volt, hogy kivágom késsel, majd egy kis olvasás után rájöttem, hogy ez borzasztó ötlet, sok komplikációval jár egy ilyen állat eltávolítása, ha nem sikerül egyben, és megsérül. Az ötletem így az lett, hogy veszek ivermektint, ami féreghajtó, és egy üveg whiskyt, egy rongyot vagy botot a számba, hogy ne hallják a szomszédok, ahogy a lény rohamléptekben rágja ki magát belőlem a szúrós testével.

Rózának volt egy olyan ötlete, hogy menjek el egy orvoshoz. Ezt persze abszurdnak tartottam, mert félek az orvosoktól, de főleg a kórházajtók okoznak bajt nekem. Mondom Rózának, tudod mit, ha van itt ebben az 500 fős faluban rendelő, ami nyitva van így hétvégén, nyelek egy nagyot, és bemegyek. Én meg voltam győződve, hogy nincs, hiszen látni véltem egy bezárt rendelőt pár hete. Nos, nagyot tévedtem, egy egész ellátóegységet találtunk, ami teljesen működik, még szép új is, és orvosok is vannak benne. Megijedtem, bevallom, de a szavamat mindig megtartom, és addigra már úgy rendesen bugiztam a fájdalomtól, ahogy a lény mozgott a karomban.

Kis idő múlva már egy asztalon találtam magam, kedves orvosok között, akiknél kések voltak. Viccesen mondtam neki, hogy Kelet-Európában nincsen érzéstelenítés, így elkezdte anélkül, majd mondta: „You are strong.” Majd azért kaptam 6 lidokaininjekciót, és elkezdődött a vadászat. Egyébként mondták, hogy ilyen itt nincs, és a több tízezer betegből senkinek nem volt még, mert ez innen nagyon messze, belső Amazóniában van csak, és csak könyvben láttak ilyet, legendákat erről. Nem biztos, hogy hittek nekem, hogy ez lesz, de szépen szétvágták a karom, és nagyon kedvesen, profin viselkedtek, mondták, hogy nyugodtan mondjam, ha fáj, miután már az inakon pengették a késeket, mivel az állat menekülőre fogta. Egyre beljebb ette magát, itt már azért azt hittem, meghalok.

Most már több helyen vágtak le jó mélyre, és akkor egyszer csak ott egyszerre megláttuk a fejét, hátsóját, és elkezdték húzni kifelé. Amikor sikerült, mindenki boldog volt, mindenki fényképezett, és mutogatták a lárvát. Mondták, hogy úgy tanulták, ha megijed, nyakig elmehet a szöveteken átrágva magát, így nagyon megkönnyebbültek.

Azt hiszem, itt is meg fognak ismerni, ha legközelebb megyek. Holnap még vissza kell mennem kontrollra, és megnézik, nincs-e több benne, minden rendben van-e a hellyel, ahol lakott az állat, mert 10% a komoly fertőzés esélye, amire muszáj az antibiotikum.

Izgalmas nap. Hát, ilyen, ha az ember beteszi a lábát egy rendelőbe. Mindenesetre nagyon jó élmény volt a kedvességük és lelkiismeretességük, ráadásul a végén, mikor kérdeztem, mivel tartozom, azt mondták, semmivel, mert sürgősségi, amiért nem kell fizetni akkor sem, ha nincs biztosítás, és ezt úgy, hogy minden gyógyszert, amit felírtak, is ott helyben ingyen odaadtak. Ecuador magas adójú ország, de ennek vannak előnyei. Az amazóniai térségükben is mindenhol van rendelő, ami teljesen ingyenes az őslakosoknak is, akik nem fizetnek adót.

Összességében érdekes élmény volt.

A szomszéd átjött, és mondta, hogy bármiben kell, segítő kezet nyújt, amíg nem jövök rendbe.

A lény:

A Dermatobia hominis, vagyis az emberi bőrlegy, egy dél- és közép-amerikai rovar, amelynek lárvái igazán különleges – és kissé hátborzongató – életmódot folytatnak. Ez a parazita légy az emlősök, köztük az ember bőrébe rakja petéit. Amikor a lárvák kikelnek, a bőr alatt fejlődnek, miközben a gazdatest szöveteiből táplálkoznak. A folyamat nemcsak bizarr, hanem olykor fájdalmas is, és a helyszínen duzzanatot okoz. Bár kellemetlen, általában nem halálos. Az orvosi eltávolítás sokszor szükséges.