Egy Kaland Százat Csinál

2024.10.4.
A szervezetünk még nem állt át az itteni időzónára, már hajnalban felébredtünk. Annyi előnye viszont mindenképp volt ennek a hosszú és alig alvós ideútnak, hogy még vissza tudtunk aludni pár órát. Mindig izgalmas ez a jetlag dolog, nagyon tudatosan kell figyelni arra, hogy mikor fekszünk le, kelünk fel, mennyit kávézunk, hogy a lehető leggyorsabban be tudjon állni egy értelmes ritmus. Ha nem akarunk sokat költeni evésekre, azt szoktuk csinálni, hogy minél később reggelizünk, akkor egész késő délutánig nem kell enni, és akkor már elég egy étkezés, így csak kétszer eszünk egy nap. Hosszú távon persze ez nem kényelmes, de erre az egy hétvégére belefér. Most is már bőven benne jártunk a délelőttben, mikor elindultunk reggeli után nézni. Itt, Punta Cana turisztikai zónájában 10 dollárt kérnek el egy reggeliért, ez szóba se jöhetett, inkább elindultunk kifelé a nagyon turista részről. Csak pár utcát kellett eltávolodni a parttól, és már alig láttunk fehérembert. Találtunk viszont egy empanadás helyet, ahol 50 pesoért adták darabját, ami kb 300 forintnak felel meg és elég laktató!

Én bolond flipflopban indultam el, ami, ha megszokom, nagyon kényelmes viselet, de most egy jó ideig nem gyalogoltam benne, és brutálisan feltörte a lábam! Ez minden évben egy idő, amíg hozzáedződik. A fejemen se volt semmi, a nap meg jó erős (végre! Olyan finom az otthoni hideg, esős idő után!), éreztem, hogy ez nem lesz jó, úgyhogy nem mászkáltunk tovább a környéken. Mielőtt nekiállhattunk volna úgy rendesen barnítani magunkat a tengerparton, még vissza kellett mennünk a szállásra megcsinálni néhány munkát. Talán jobb is, hogy kivételesen nem a legerősebb napsütésben mentünk fürdeni, annyi színünk sajnos nem maradt nyárról hogy azt bírja a bőrünk. Kicsit el is bóbiskoltam, aztán hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, mikor felébredtem.
Délután aztán végre belecsobbantunk a Karib-tengerbe, akarom mondani az Észak-Atlanti-Óceánba, ugyanis Punta Cana a szigetnek az óceán felőli részén van. Nem tudom, hogy emiatt-e, vagy csak nem a legjobb időszakában vagyunk az évnek, de a víz egyáltalán nem az a gyönyörű, tiszta türkizkék volt, amilyen mondjuk Curaçaon, hanem felkavarodott homokos-hínároa. Na nem mintha panaszkodnék, mert isteni finom meleg, simogat ahogy körülvesz, csak meglepődtem.A szárazföld pálmafái, épületei eltörpülnek a hatalmasan tornyosuló felhők mellett. Az aljuk egyenes, mintha csak úgy valaki rátette volna őket egy láthatatlan asztalra, a tetejük hatalmas, puha hab. Lefelé sűrűsödik, egyre nehezebb, és amikor már nem bírja a huzat, kiszakad, és csak úgy ömlik belőle az eső.

A szállásunkról a partra vezető legegyszerűbb út egy szállodán vezetne keresztül, az utcáról a szálloda folyosójának végén már látni a tengert, de nem úgy van az, hogy ott csak úgy bárki átmehet. Nem, továbbküdtek, hogy a mindenki számára nyitott strandra máshol kell bemenni. Ezen az úton több szuvenírboltba is be kellett mennünk körülnézni a tulajdonosok barátságos, de kifejezetten intenzív unszolására. A partra is egy ilyen bolton keresztül lehetett eljutni, ügyes üzleti fogás!
A parton sajnos nem lehet csak úgy akármeddig elsétálni, mert a nagy szállodák előtti részeket őrzik, és nem engednek be senkit a vendégeiken kívül. Ilyen szempontból sokkal szimpatikusabb például a Cartagena mellett található kis Karib-sziget, Tierra Bomba, ahol a luxusszállások strandjain is átsétálhat az ember, akár fürödhet is ott, és csak a tengertől kicsit feljebb kezdődik az elkerített, nagyon biztonságos része.
Amúgy hihetetlen unalmas lehet ilyen helyekre járni nyaralni! Picit olyan érzésem támad, amikor benézek, mintha egy állatkertet látnék. Az emberek önként bevonulnak a kerítések mögé, hogy ott kiszolgálják minden igényüket, etessék, itassák őket, és eközben maximum a vezetett túrákon látnak valamit az országból, ahova jöttek. Ami azért nem a helyiek valósága. Persze lehet, hogy az nem is érdekli őket, a lényeg csak a meleg, a tenger és a kényelem, csak ezt nehéz elképzelnem.