Egy Kaland Százat Csinál

Szerda délután indultunk otthonról, egy-egy kézipoggyász méretű (bár súlyát nézve nagyobb…) hátizsákkal. Ilyenkor jó útnak indulni, hidegben, szakadó esőben! Ilyenkor nincs bennem olyan érzés, hogy kihagyok valami szépet, ha a következő pár hónapot az egyenlítőn töltjük. Az első állomásunk a Cherleroy reptér volt, ahova már éjszaka érkeztünk meg. Hát ilyen gettó repteret még életemben nem láttam! Leginkább a Nyugati pályaudvar aluljárójára emlékeztet. A WC használatáért minden alkalommal egy eurót kéne fizetni, de valójában a legtöbben átmásznak a kapu alatt. Konnektor csak elvétve akad, a nagyrésze azoknak sem működik, de a mosdókban van néhány, úgyhogy akadt, aki ott tért nyugovóra, hogy amíg pihen, a telefonja feltöltődjön. Az itt éjszakázó emberek egymást figyelmeztetik a zsebtolvajokra, kettőt-hármat mi is kiszúrtunk, ébernek kell maradni. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben jó ha egy-két órát tudtunk csak bóbiskolni. Teljesen kialvatlanul, de lelkesen buszoztunk át Brüsszel másik repterére. A napfelkeltében még kicsit lefagyasztottam az orromat, majd elbúcsúztam a hidegtől. Irány a Karib-tenger! A 9 órás repülőúton terveztem aludni, de 2-3 óránál többet itt sem sikerült, túl sokan voltunk. Ráhangolódásként a Karib-szigetek törtélméről szóló podcastet hallgattam, mert bár csak pár napot töltünk a Dominikai Köztársaságban, izgalmas látni a nagyobb egészet, a folyamatot, hogy hogyan vált olyanná az ország, amilyennek ma láthatjuk. A reptér nagyrésze egész nyitott, a tető és a falak között áramlik be a kinti levegő. Klíma sincs, csak néhány ventilátor keveri a 34 fokos levegőt. Busz csak 4 óránként visz be a városba, nekünk 3 órát kellett volna várni rá, úgyhogy engedünk egy taxis unszolásának. Azzal, hogy Brüsszelben nem szálláson aludtunk, bőven megspóroltunk ennek az árát. Leraktuk a cuccainkat a szálláson, aztán a kimerültséget félretéve kisétáltunk a tengerpartra. Csodálatos az idő, párás meleg, tengeri szellővel fűszerezve, minden porcikámnak jólesik! A környék leghelyibb kajahelyét is megtaláltuk, és már első este egy tipikus dominikai ételt, mofongót kóstoltunk meg vacsorára. Husis, paradicsomos, salátás és főzőbanános finomság, majd nekünk is meg kéne próbálni elkészíteni! A bolti és éttermi árak azért elárulják, hogy egy felkapott ország nyaralóövezetében vagyunk, de még így is olcsóbb, mint Európa.