Egy Kaland Százat Csinál

Hogy miért nézek úgy erre a nagy üveg cukros üdítőre, mintha minimum elcsavarta volna a fejem? Elmesélem.

Egy gyönyörű karib-tengeri parton sátraztunk, feküdtünk a hosszú kolumbiai fűben, és a feleségem, aki akkor még “csak” a barátnőm volt, olvasta nekem a Fehér Rózsát teljes idillben. Ugyanitt, három nappal később, túlestünk életünk első kolumbiai lopásos történetén, és utána egy kedves boltos a kezembe nyomta ezt a hatalmas Colombiana nevű italt, hogy tessék, ez jót tesz! Ahogy láthatjátok a képen, a hangulatomat biztosan javította. Persze, valószínűleg a tudat is, hogy bárhol a világban egy rossz emberre legalább tíz jó jut.

Egyébként ez egy nagyon kellemes hely volt, és ezen az incidensen kívül minden percét élveztük. Sok jó emberrel találkoztunk, és beleszerettünk a kis Necoclí városába is. Utána botokon vittük a szatyrainkat mindenhova. Erre egy külön történetben kitérek.

Három dolgot szeretnék hozzátenni:

1. Ezek a tolvajok voltak eddigi életünk legudvariasabbjai; nem fenyegettek fegyverrel, nem kiabáltak, és még rendet is raktak a sátorban, majd szépen behúzták a cipzárt maguk mögött. A baj csak az, hogy azért a munkaeszközeimet sikerült elvinniük.
2. Reméljük, tetszett nekik a Fehér Rózsa, igen jó könyv.
3. Egy nagy adag kavicsot is sikerült elvinniük, amit egy menő telefon dobozában tartottunk; kíváncsiak lettünk volna az arcukra, amikor kibontották. Valószínűleg terjed a hírünk, mert ezt még két csapattal játszottuk el.