Egy Kaland Százat Csinál

A több hónapos kolumbiai vadkempingezésünk során többet tanultam az életről, mint addig összesen. Ez a történet az egyik legszebb kalandról szól, amit megéltünk.

Miután majdnem mindenünket elvitték, találtunk egy gyönyörű völgyet magunknak Necoclí mellett, a dzsungelben. Itt egy hónapig csak elvoltunk; vizet 12 literes zacskóban hoztunk a faluból, találtunk citromfélét is a kólához, és úgy tartottuk meg a tüzünket, hogy beástuk a parazsat minden este, letakartuk tehénkakival, és reggel száraz leveleket tettünk rá, majd addig fújtuk, amíg el nem kezdett égni. Egy hétig tartottuk így meg a tüzet!

Életünk egyik legjobb időszaka volt a völgyben töltött idő. Csak mi ketten és a természet! Elkezdtük tervezgetni a közös bambuszházunkat is a dzsungelben. Ekkor még csak nagyjából fél éve ismertük egymást, de igazi életre szóló kapocs szövődött közöttünk, ahogy együtt minden nap azért tettünk, hogy legyen élelmünk, legyen mit innunk, és hogy elijesszük a vadállatokat éjszaka.

Még egy mocsár is volt, amiben egyszer megforgattuk a hálózsákot, hogy kicsit tisztább legyen. Aztán mi is beleugrottunk, és mintha 10 kilóval könnyebb lettem volna utána.

Ez a hely Kolumbia karibi partján található, Panamától nem messze. Maga Necoclí egy kedves kis város, tele élettel, boltokkal, piaccal és maffiával.

Azt hiszem, ha követitek az oldalunkat, erről a kalandról még sokat fogtok hallani.

Mivel elvitték a laptopomat és minden mást, egy androidos telefonról próbáltam programozós munkákat csinálni. Mondhatom, nem ez volt a legjobb időszakom pénzügyileg…

A faluban tudtam dolgozgatni néha az internetes helyről, ahol a helyi gamerek és nyugdíjasok nyomták még rajtam kívül.

Azt elmondhatjuk, hogy minden pillanat megérte!