Egy Kaland Százat Csinál

Hétfőn úgy indultunk el a buszhoz, hogy bőven legyen még időnk nézelődni. Elvileg ezt az utat már érkezésünkkor megtettük az ellenkező irányba, de hamarosan olyan helyeken találtuk magunkat, ahol még nem jártunk. A flixbusz is a Centrale állomásról indul, Cataniáig az út 3 óra. Még belegondolni is durva, hogy ez a busz amúgy Milánóig megy! Cataniában még 4 km gyaloglás várt a kempingig. Mehettünk volna persze busszal, de hát mire van a lábunk? A probléma ezzel csak az volt, hogy Boti combja nagyon kidörzsölödött, az út nagy részét úgy tette meg, mint egy cowboy, aki napok óta most először szállt le a lováról.

A sátrat már sötétben állítottuk, aztán következett életem egyik legrosszabb éjszakája. Egy hálózsákot terítettünk magunk alá, ez általában elég szokott lenni derékaljnak, de ebben a kempingben kaviccsal vannak felszórva a sátorhelyek is. A nagyobbik baj az volt, hogy vagy bezártuk a sátrat, akkor izzasztókunyhóvá változott, vagy kinyotottuk, akkor meg szúnyog – étteremmé… Úgyhogy hol bezártuk, hol kinyotottuk, így meleg is volt és szúnyogok is. Alig pár órát tudtam csak aludni. Másnap, egyrészt az én kialvatlanságom, másrészt Boti járási nehézségei miatt csak hesszeltünk a kempingben és strandoltunk, de ezt nehéz abbahagyni, úgyhogy következő nap is pontosan ezt csináltuk… Azzal a különbséggel, hogy az éjszakát inkább sátor nélkül töltöttük egy sziklán a strandon, sokkal kényelmesebb volt és még a napfelkeltét is láthattuk.