Három földrész találkozása – Szicília 1. rész

Irány Szicília!

Augusztus közepe van, Dél-Olaszországban 38 fok, a szállások 95 százaléka foglalt, hát mikor kell ide utazni, ha nem most?!

Két nappal ezelőttig nem is nagyon volt a fejemben, hogy utazunk, úgyhogy az útiterv még csak most körvonalazódik. Kicsit a szállások ára, de főleg az élmény miatt az idő nagyrészére kempingezést tervezünk. Elő is szedtük a rég nem használt sátrunkat (az egyetlen, ami befér a kézipoggyászba a fapados járatokon), és arra kellett rájönnünk, hogy bizony nincs túl jó állapotban. A penészen segít, ha hagyjuk a napon állni pár órát, de a belső rész cipzárján nem. Azt ugyanis már a kocsi sem fogta össze. Azt tudtam, hogy javítani kell rajta valamit, de nem emlékeztem rá, hogy ennyire rossz a helyzet. És hogy mikor is ástuk elő a sátrat? Hát nyilván egy nappal az indulás előtt! A környéken az egyetlen hely, ahol cipzárt lehet kapni az egy lakástextil bolt, sajnálkoztak is, hogy ők csak matracba valót árulnak. Nem baj, jó lesz az is, gondoltuk, a cipzár az cipzár, nem? Csak amikor már kezdtem volna kifejteni a rosszat, jöttem rá, hogy van egy lényeges különbség: a matracot vagy ágyneműt senki nem akarja belülről kicipzárazni… Azért úgy gondoltuk, a semminél ez is jobb lesz, úgyhogy 5 órán keresztül varrtam a napon egy olyan cipzárt, amit az első adandó alkalommal le akarok cserélni. Hát nem vagyok teljesen normális… Szerencsére a bepakolásban már rengeteg tapasztalatunk van, este 10-kor is seperc alatt megvolt a két kézipoggyász. Benne a sátor, egy hálózsák, egy pokróc, egy laptop, ruhák, zseblámpák, neszesszer és még néhány apróság. Tapasztalat ide vagy oda, igazi pakolóművésznek éreztem magam!

Pár óra alvás után, hajnalban indultunk a Népligetbe, onnan flixbusszal a bécsi reptérre, (a buszon jöttünk rá, mit hagytunk otthon: a fényképezőt…), onnan repültünk egyenesen Palermóba. Mikor már egész közel értünk Szicíliához, valami hihetetlen vöröses homok-ködöt lehetett látni az egész sziget fölött, élesen kirajzolódott a teteje. Talán a Szaharából érkezett ide valami?

A reptérről vonattal a legegyszerűbb eljutni Palermo belvárosába, habár majdnem 7 euróba kerül egy jegy. Alaposan megfontoltam, hova üljünk, mert a térkép alapján a tengerparthoz egész közel megy a vonat, biztos csodás tájakon megy keresztül, jó kilátást akartam magunknak. Hát, nagy csalódás volt. Többnyire alagútban mentünk, ha mégsem, akkor vagy fal volt a sín mellett, vagy szépnek egyáltalán nem mondható házak. Egyszer-kétszer látszott csak a tenger.

Palermo viszont lenyűgözött. A vonatról leszállva igazi délolasz hangulat fogadott, innen elindulva viszont hirtelen három kontinensen éreztem magam egyszerre. Muszlim nők árulnak csodaszép színes ruhákat, közel-keleti kajahelyeken fekete, barna kamaszok eszik a kebabot, miközben elgurul mellettük egy turistákkal teli városnéző kisvonat. Olyan élet van itt az utcán, mint kevés európai városban. Az emberek simán sétálnak az autóúton is, ha valaki motorral jön lassít, igyekszik mindenkit kikerülni, de lassan az autós is keresztül vergődik ezen a szakaszon.

Azt hittem, csak ez a negyed ilyen, de ahogy sétáltunk egyre közelebb a belvároshoz, egyre több árus lett. A ruhák mellett megjelentek a sapkák, képeslapok, hűtőmágnesek, festmények, ékszerek, övek, táskák, plüssök, játékok, minden, a kebabosokat pedig leváltották az egyre dráguló olasz éttermek. Itt néhol már akkora volt a tömeg, hogy szinte csak tyúklépésben lehetett haladni. Csodálatos ez a nyüzsgés, ez a színes forgatag ami itt van!

Tulajdonképpen a szállásunk felé igyekeztünk, de egyre-másra történelmi látványosságokba botlottunk. Úgy igazán semmit nem volt időnk megcsodálni (erre ott a holnap!), de így is negyedére csökkentette a sebességünket a sok ámulás, nézelődés. Másfél óra séta után érkeztünk meg a szállásunkra, ami most két napig egy szobából áll egy harmadik emeleti lakásban. Az is csoda, hogy találtunk elérhető szállást Palermoban, és nem is rosszat! A lány aki kiadja a szobát szintén itt lakik, úgyhogy van valami Airbnb / Couchsurfing érzete a dolognak.