Egy Kaland Százat Csinál

Reggel az első utunk a piacra vezetett, a Mercato di Ballarora. Az interneten jót is, rosszat is bőven olvastam róla, úgyhogy muszáj volt a saját szemünkkel látni. A város reggel 8-9 körül még csak ébredezik, néhány kereszteződésben már ott állnak az árusok gyümölcsöt, zöldséget, friss pékárut kínálva. Ahogy közeledtünk, egyre zegzugosabb utcákon, sikátorokon haladtunk át, ezek váltak aztán a piac utcáivá. Kevesebben voltak, mint amire számítottam, de azért így se nagyon akadt olyan négyzetméter, ahol ne nézelődött volna valaki. Sokfelé jártam már a világban, de itt is akadtak olyan zöldségek és gyümölcsök, amiket még soha nem láttam. Az édességek láttán összefut a nyál az ember szájában, majd két pulttal arrébb már polipok néznek vissza papírtányérból. Vettünk egy spenótos-mozzarellás arrancinat (töltött, olajban kisütött rizsgombócot), itt csak 2 eurót kértek érte, míg a belvárosban 4-5 euró az ára. Nem lesz a kedvencem, de azért jó, hogy megkóstoltuk. Egy kiló szőlőért 1 eurót fizettünk, ezzel meg is volt a reggeli.

Már végigjártuk a piacot és valami egyéb program után néztünk volna, mikor valami csodálatos dolgot vettünk észre: egy régiség- lom- és mindenespiacot. Dvd-k, kardok, órák, kanapék, biciklik, plüssjátékok, laptopok, fényképezők, ruhák, cipők, tojás, tyúkok, papagájok, és minden egyéb, amit csak el lehet képzelni, kipakolva az út szélére, ponyvákra, asztalokra, vagy csak a betonra. És milyen idilli környezetben! A limlomárusok háta mögött Palermo belvárosának nevezetes épületei törnek az ég felé. Elképesztően hangulatos!

Mivel otthonmaradt a fényképezőnk és a telefonos képeknél szerettünk volna jobb minőségben fotózni, kinéztünk egy MediaWorld-öt. 4 km-re. Ezt a távot a legtöbb ember városban busszal tenné meg, de hát mi nem ilyenek vagyunk. Ugyan így a belvárost az összes turista attrakciójával nagy ívben elkerültük, de Palermo kevésbé nívós részeit alaposan megismertük. Erről csak annyit, hogy vasárnap minden zárva van, és azért úgy alapvetően érthető, hogy miért nem járnak erre többen. De fényképezőt sikerült szereznünk és még egy fagyit is ettünk, brioche-ban.

Gondoltuk, megcélozzuk a kikötőt, csak előtte felugrunk a lakásba pár percre. Hát, ebből két óra lett, ugyanis úgy kimerültünk, hogy csak ledőltem az ágyra és el is aludtam. Délután 3-kor. Végül is, a szicíliaiak is sziesztáznak ilyenkor… Este próbálkoztunk meg újra a kikötő felfedezésével, de nem jártunk sikerrel, inkább pizzáztunk egy nagyot, bepótolva a kimaradt ebédet is. Az a helyzet, hogy nem szoktunk ilyen intenzíven nyaralni / utazni. Nem is tudom, hogy hogy “kell” ezt “jól” csinálni. Mindenesetre már az első teljes itt töltött napunk végére úgy érzem magam, mintha legalább egy hete itt lennénk.